Tlön-Budapest

És akkor most az újraolvasásról, mert az újraírásból már elég. És különben is: nem akarom, hogy nagyon rossz kedvu vagy komor vagy akár csak túlságosan elmélázó legyél ennek a könyvnek a legvégén, ami az én kéziratomban a 137-dik, miközben az elso borító az elso oldal. Szóval lazíts inkább. Hasonlóképpen nem akarok elore (közben, utána) túlságosan sok részletet elárulni, de annyit azért tudnod kell, hogy a tlöniek szerint valójában egyetlen könyvet sem lehet újraolvasni, mert közben – elore vagy hátra, esetleg föl- vagy lefelé; a háromban ábrázolhatatlan negyedik vagy ki tudja, hányadik dimenzióban, de – eltelt némi ido, és te, aki egyelore élsz és lélegzel, már nem leszel ugyanaz. Sot, tulajdonképpen már most sem vagy az. Meg persze az ido sem. És mivel az idohoz hasonlóan a könyv sem holmi élettelen tárgy – de ha az lenne is – most már valami teljesen mást jelent. És mindig is mást jelentett, ha ez így értelmezheto egyáltalán.