A tegnap alkonya

Az író ezt mondja könyvérol:

„Ez a könyv tartalma szerint önéletrajzi részlet: ezt éltem át én 1932 és 1940 között. A benne felsorakozó tények szerint azonban kerek történelmi regény, amelyben a vallomásokat tevo egyes szám elso személy csupán tanú – ha tetszik, narrátor – a magyar polgári értelmiség út- és tévútlehetoségeinek felidézésében. Szó esik itt a magánélet különbözo formáiról, törekvéseirol és színházi próbálkozásairól, egyetemi tanulnivalókról és értelmetlenül kötelezo párbajszabályokról, ügyvédi irodák hol bunközeli, hol mulatságos, hol lélekfásítóan unalmas ügyeirol… És mindennek cselekménybeli középpontjában egy történettudósnak készülo fiatal jogászdoktorról, aki egyenes irányban tart afelé, hogy író legyen. Persze ez vagyok én, aki saját élményeim által vallok az átélt történelemrol. – Írtam már olyan saját emléket idézo könyvet, amely valójában családi elodeim nemzedékeinek – a magyar polgárság egyik jellemzo rétegének – társadalomtörténete. Majd írtam fejlodéslélektani regényt saját serdülokori éveim emlékei alapján. Ez A tegnap alkonya megint más, ezt minden kalandosságával együtt a háború elotti évek dokumentumregényének érzem, amelynek legalábbis alanyi hitelességet ad, hogy én így éltem át. Ez a személyes szempont némiképp lírává teszi, de amit láthattam, az a történelem epikája, és ahogy beletántorogtunk a háborúba, az a nagy közös dráma volt. Nos hát komorságaival is, vidámságaival is errol szól ez a könyvem.”