- Bliv medlem
-
Du er ikke logget ind
Log ind Opret dig
Du er ikke logget ind
Beskrivelse
Berkesi András irodalmi riportokkal, novellákkal eloször 1957 után jelentkezett. A hatvanas években sorra jelentek meg Berkesi újabb regényei: kémtörténetek, illetoleg a huszadik századi magyar történelmet megeleveníto muvek. Ezekben az években lesz rendkívül népszeru; regényei nem egy esetben százezren fölüli példányszámban látnak napvilágot. Igen termékeny író, az 1956 utáni idoszak egyik legterjedelmesebb életmuvét alkotta meg. A kritika általában a szórakoztató irodalom közelebbrol meg nem határozott kategóriájába sorolta muveit. A 20. századi magyar történelem az író átírásában számos vonatkozásban más, mint a valóságos; különösen az egykori uralkodó osztályok viselkedését, gondolkodásmódját ismeri kevéssé, ezeket a figurákat démonikusra torzított vonásaikkal ábrázolja. A regények világképe a gonosz és a jó polarizáltan szembeállított értékei szerint épül fel: valaki vagy gazember, vagy pedig öntudatos szocialista hos, illetoleg az igaz út felé haladó tévelygo. Poétikai szempontból Berkesi regényei az elbeszélés múlt századi konvencióját követik, valóságfelfogása a klasszikus realizmussal rokon. Az elbeszélésmód megszokottsága, áttekinthetosége, a krimiszeruség és világképének egyszerusége feltehetoen nagymértékben hozzájárulnak népszeruségéhez.Egy elbeszélést, egy kisregényt és egy regényt fuz össze ebben a
kötetben a mufaji hasonlóság: mindhárom az „izgalmas olvasmány”
kategóriájába tartozik, amelynek a ’60-as, ’70-es évek Magyarországán
Berkesi András volt az egyik legjobb muveloje. Minden írásában
politizál; a szereplok politikai tevékenységének konspiratív, illegális
jellege, a szükségképpen rejtvényszeru cselekmény adja természetes módon
az izgalom „keretét”. A „Hídavatás” – egy cattarói matróz rövid
története – mintegy intonálja a kötet élén mindazt a szemléletbeli
újdonságot, amit a két utána következo Berkesi-történet tartogat az
olvasó számára…