Szent Biblia

A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésu byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyujteményét. A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentol származónak vallott iratgyujteményükre alkalmazni. Ez az egyszeru név találóan fejezi ki, hogy e munek a rendkívülisége nem külso formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi muvekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszeruen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönbözteto jelölésére szolgál. Ezen kívül Ézsaiásnál az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.