Du er ikke logget ind
Beskrivelse
Arpad nepevel megerkezett a Karpat-medencebe, megkezdtek a honfoglalast Alexandrat, az avar fejedelem feleseget, elbujt kislanya, Rebeka szeme lattara, megolte Zalan, a bolgarok vezere. Rebeka megeskudott, ha felno, bosszut all edesanyja gyilkosan. Az erdo fai alatt ket fiatalember heves kardcsatat vivott egymassal. Egyikuk kisebb volt, mint a masik, vekonyabb is tarsanal. - Szolak eltorod a karomat - kialtotta egy csengo hang. - Bocsanat mindig elfelejtem, hogy gyengebb vagy nalam. - felelte huncut mosollyal a masik, s leengedte kardjat. - Te alnok Nem vagyok gyengebb nalad, ezt te is tudod. Gyorsasagom kiegyenliti az eroviszonyokat. - mikozben ezt mondta, hirtelen felemelte kardjat, egy gyors mozdulattal a fiatalember fele szurt. A kozeli bokorbol kiugrott a leselkedo, kardjat vedelmezon a magas fiatalember ele emelte, majd egy hatarozott vagassal kiutotte a tamado kezebol kardjat. - Ki vagy te es mit kepzelsz? Hogy mered beleartani magad masok dolgaba?- kialtotta magabol kikelve az alnok harcos. Felkapta kardjat a fubol es villamgyorsan tamadasba lendult. - He fiu, lassan a testtel, te mindig igy viselkedsz? Ez becstelen es harcoshoz meltatlan - kialtotta felhaborodva a magyar harcos, es ugyesen kivedte a tamadast. Ellenfele fejerol harc kozben leesett a sisak es aranyszinu haja a vallara omlott. - Bocsanat. - a megdobbent fiatalember leeresztette a kardjat. - Nincs bocsanat Vedd magad - felelte harciasan Rebeka, s fenyegeton elindult az idegen fele.