A meztelen táncos

„Ryll Thean belenézett. A tükör

visszavetítette képét, egy sárga, elefántcsontszeru arcot, mely sima

volt, redotlen, a szoborszeru homlokot, a nagy fekete szemeket, melyek

búsan néztek, a szájat, melynek két szélébe mintha egy szobrász vésett

volna két kicsiny, kemény, meroleges vonalat. A száj volt ez, szigorú

vonalával, halvány rózsaszínével, az énekesno szája, mely a világ

legszebb hangjának buvöletét varázsolta az emberek szívébe, a száj, mely

énekelt, játszott, zokogott és kacagott a festék alatt, amelyet

megjelölt a szenvedély és a gyász, s amely goggel tudta elrejteni minden

titkát egy gazdag és ragyogó életnek... A száj, mint egy apáca szája,

aki cellája rejtekében sokat álmodik és sokat gondolkodik, és ismeri a

legfinomabb elragadtatásokat és a legridegebb lemondást, akinek ismeros a

halál és nyugtalanító teher az élet, durva teher, amit le kell vetni… A

száj, amely elfeledte az élet italának édességét és forróságát és csak

játszott szerelmeken keresztül érezte meg újra és újra, hogy másnap

megint elfelejtse...”