A méneskúti családirtás

„A Bergendy-ügyrol – vagy ahogy az egykori vezércikkek és riportok írták, a méneskúti családirtásról – eloször még gyerekkoromban, apámtól hallottam. Az o ifjúkorában – tehát a XIX. század végso évtizedében – híres büntetoper volt ez. Jogász koromban végigböngésztem három-négy hírhedt per anyagát. Így jutott eszembe, majd a kezembe a kora ifjúságom óta újra meg újra hallott Bergendy-ügy. Azt hiszem, ez volt valamennyi közül a legérdekesebb, olvasmányként felért a legizgalmasabb bunügyi regényekkel. Maga a gyilkos emberi arculata is rendkívüli, de nem kevésbé volt izgalmas számomra az a társadalmi kép, amely a buneset mögött kirajzolódott. A jegyzokönyvek igen részletesek voltak, megismerhettem a nyomozás, a vizsgálat folyamán s végül a fotárgyaláson elhangzott minden szót, mert a jegyzokönyvek alapját adó gyorsírásos rögzítések is benne voltak az aktacsomóban, mintha egy lelkiismeretes bíró a késobbi kutatók számára akarta volna teljes egészében megorizni az igazán nem mindennapi büntetoper anyagát. Írtam belole egy könyvet, melyet lehet kordokumentumnak is tekinteni, ámbár a romantikus regények váratlan fordulataival jellemzi a kort és a kört, melyben így esett” – írja Hegedüs Géza regényérol.