A magány feltalálása

Eloször jelenik meg magyarul Auster életmuvének kulcsdarabja. Emlékek az elbeszélo apjáról, aztán az apává válás kihívása és mélységei.

Minden köteténél inkább A magány feltalálása testesíti meg Paul Auster muvészetének kikerülhetetlen forrását. A láthatatlan ember portréja és Az emlékezet könyve két tükörszöveg, amelyekbol a New York trilógia és a többi sikerkönyv alkotójának portréja és családi viszonyainak intim feltárása bontakozik ki.

Az apját gyászoló fiú egy üresen tátongó családi album mellett az alakmásai közt eltuno apa trükkfotójára lel, és valami ennél is borzongatóbbra: egy százéves fotográfiára, melynek közepébol kitéptek egy darabot. A hasadás vizsgálata során egy családi tragédia krónikája elevenedik meg.

„Napról napra halad, teszi a dolgát. Csak az elotte álló életrol álmodik. És ekkor az történik, hogy halál van. Az emberbol feltör egy kis sóhaj, összeroskad székében, és az már a halál.”

„Az emlékezés könyve azzal kezdodik és azzal végzodik, hogy egy férfi ül egy íróasztalnál, elotte papírlap, és kavargó emlékeibol lassanként felépít valamit. Figyelemreméltó, állhatatos írásmu ez: Auster visszafogott hangvétele alatt - amely irodalmi igényu és hangsúlyosan észelvu - finoman bontakoznak ki a szenvedélyek, a gyötrelmek.” - Guardian

„Megindító, finom észrevételekre épülo rajz Auster családtagjairól, életükrol és kapcsolataikról.” - New York Times