A lázadó

„Remegni fogsz a dühtol, aztán együttérzoen szorítasz Rahafnak.”

Sophie McNeill, Human Rights Watch

Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal no tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és SzaúdArábia elnyomó közegébol  és akinek menekülését lélegzetvisszafojtva figyelte az egész világ.

2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed végre elmenekült SzaúdArábiából, bántalmazó családjától  de csak Bangkokig jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszeruségbol hazatér, biztos volt benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó novel is történni szokott Rahaf hazájában. Üldözoi a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követoje lett, és a követoi elintézték, hogy Nyugaton kapjon menedékjogot.

Rahaf Mohammed most elmondja történetét, amelybol kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nok ebben a zárt királyságban, miközben férfi gondviselojük markukban tartják oket. Rahaf hihetetlen jómódban élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok  köztük a nagyhatalmú politikus édesapa  akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás, félrevezetés, elnyomás.

A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak hogyan sikerült egymagában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy no harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát.

Nehéz azt mondani egy könyvre, hogy „jó” vagy „rossz”, amikor ennyi borzalom van benne, és azt is tudod, hogy ez mind valóság. Ezek a kategóriák zavarba ejtové válnak, szinte teljesen értelmüket vesztik ilyenkor. Talán inkább arról érdemes beszélni, hogy egyrészt a szöveg elbírjae a felkavaró tartalmakat, másrészt tisztelettel bánike velük. A lázadó esetében mindkét kérdésre igen a válaszom.  Milanovich Domi, WMN

Úgy tudja bemutatni SzaúdArábiát és a nok ottani életét, hogy abban benne van egy éppen csak felnott no minden frissessége, lendülete, igazságérzete, valódi felháborodása. A lázadót nemcsak a konkrét, anekdotikus történetek, Rahaf Mohammed saját traumái teszik nagyon személyessé és valódivá, hanem ez a mögöttes ero is.  Telex

„Csupán egy autóút választott el a szabadságtól. Több mint egy éve vártam a megfelelo pillanatot, hogy megszökhessem. Tizennyolc éves voltam, és rettegtem, hogy hiba csúszik a gondosan kidolgozott tervembe. De nem bírtam tovább az állandó félelmet, a kegyetlen szabályokat és az osi szokásokat, amelyek SzaúdArábiában megnyomorítják, sot néha ki is oltják a hozzám hasonló lányok életét. Repesett a szívem, amikor elképzeltem, hogy máshol élek.

A telefonom nálam volt, az útlevelemet viszont a legidosebb bátyám orizte. Minden azon múlt, meg tudome szerezni és addig rejtegetni, amíg el nem érkezik a menekülés ideje. Nyugalmat eroltettem magamra, játszottam az engedelmes lányt, aki összepakol az utazásra, pedig hullámokban tört rám a szorongás, miközben a hálószobámból figyeltem a családtagjaim készülodését, aztán pedig összegyultünk ebédelni, mielott útnak indulunk Kuvaitba.

Családi üdülés keretében egyhetes rokonlátogatásra készültünk Kuvaitvárosba, amely tíz órányi autóútra esett Háiltól, ahol laktunk. Itt volt a lehetoség, hogy végrehajtsam a tervemet.”