Kézfejek magánya

A szerzo költoi képekben gazdag gondolatokkal fogalmaz, s sokszor sugall pesszimisztikus, látomásszeruséget, foként szabadverseiben! Az utóbbi években tapasztalatai alapján elmondható, hogy egy olyan mélyen érzo, túlérzékeny költo verseit veheti kezébe az olvasó, aki a mélység kiáltó szakadékai fölött is minden idegszálával azon igyekszik, hogy teljes értéku ember tudjon maradni – gáncsoskodók, rosszakaratúak hada keríti sokszor körbe, - egy olyan összetett, sokszínvilágú, érett költoi világot igyekszik megteremteni a változatosságra törekedve! A túlélés, és az élhetobb akarás hevíti szinte majdnem minden sorát, még azokban a sokszor meglehetosen sötéttónusú, komor, apokaliptikusságot tükrözo verseiben, ahol a gyilkos csendbe is belekapaszkodik egy-egy odatévedt kinyújtott kéz! Verseit elsorendoen a létezés kérdései izgatják, és azok mentén igyekszik felépíteni alapmotívumait! Érzelmi, gondolatai vívódásainak lenyomata, mint megdönthetetlen, egyéni bizonyítékok világítanak sokrétuen az olvasók legnagyobb örömére!