Hamlet, dán királyfi

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legtöbbet játszott muve Shakespeare-nek. Középpontjában az élet kínálta, s mindenkiben fölmerülo kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végso határa a vélt vagy valós hiba, netán bun helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létezore? Vívódó, töprengo alkotás a dráma, miként a foszereplo maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas önmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék elozik meg. Végül igazságot szolgáltat, de o is belepusztul. Turni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája örökérvényu! Mert a cselekvés erkölcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ölni? Következmények nélkül semmi sem vállalható, különösen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felelosséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk elott? Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelmu feleletet. Nem is adhat. Remekmuvek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb döntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.