A félkegyelmu

Az író így vallott a Bun és bunhodés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerubb muvérol: „Egy tökéletes szépségu embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most… A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus…” Dosztojevszkij tehát félreérthetetlenül kimondja, hogy muvének hose, Miskin herceg nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett „földöntúli jellemu” lény. Vajon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségu ember? Elcsitíthajta-e a szenvedélyeket, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyében? … Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyöru regényében az író. S a sokszálú történet elbeszélése során a maga teljességében mutatkozik meg a géniusz írásmuvészete: elottünk áll mind a tragikus, mind a lírikus, mind a szatírikus Dosztojevszkij.