A falutól a városig, Háború után

Nagy feltunést keltett megjelenése idején Gyergyai Albert elso szépprózai muve, az Anyám meg a falum. Annyi tanulmány és esszé tudós írója, a francia irodalom fordítója és nagy tehetségu professzora váratlanul önmagáról kezdett szólni, bár igaz, hogy személyessége megint csak modellhez kötodött: csakhogy ezúttal nem irodalmi modellhez, hanem szüloföldjéhez.

A falutól a városig ennek a vállalkozásnak a folytatása. Elso ciklusa közvetlenül kapcsolódik az elozményhez; a gyermekkor nevezetes szereploi, a falu életének meghatározó figurái, többségükben okos, életvitelükben, konyháikban, ruháikban és olvasmányaikban igényes nok bukkannak elo az emlékezet mélyérol. S a legmegrázóbb közülük az író novérének Szép Ilonkának regényes, boldogtalan lénye.

A második részben a diákévek kisvárosa idéztetik meg, például a kisváros életének egy különös komponense: a francia vagy német nevelonok jóvoltából muveltséget és európaiságot – legalábbis annak igényét – nyújtó csöndes délutánok.

A harmadik rész – napló. A háború után, a kisvárosban és a faluban tett látogatások tapasztalatait orzi. A negyvenes évek hangulatát, amikor az emberek többsége idegzetében még a múltat orzi, félve, sokszor ügyetlenül kóstolgatja az újat. S ott élnek a vagyonukat vesztett arisztokraták, s közülük néhány szép méltósággal viseli sorsát.

Gyergyai Albert eloadásmódja a klasszikus próza nyugodt ritmusán, részletezo technikáján iskolázott. De nemcsak ezért jó olvasni. Azért is, mert tárgyilagos szemlélet és személyesség példamutató egységbe forrt e muvében, de talán helyesebb úgy fogalmazni: íme, egy oszinte könyv.