Du er ikke logget ind
Beskrivelse
„Leek, aki megszunt inas lenni s meroben emberi szervezetté süllyedt, bágyadtan, de mégis kereken megkérte, hagyja magára, mert - úgymond - eléggé jól érzi magát. Erre aztán a legirigyeltebb festo, a muvészdicsoség és diadal jelképe, magára öltötte az inas jellegzetes bolhaszín-otthonkáját és - kellemetlen éjszakára fölkészülve - bele-vetette magát egy kemény karosszékbe. Újra csöngettek, s a kapu felol kemény, parancsoló kopogás hangja reszketett végig az elhagyott házon, vészjóslón, ijeszton. Akárcsak a Halál kopogása volt volna. Magával hordozta azt a borzasztó sejtelmet: hátha csakugyan komolyan beteg? Priam Farll idegesen felugrott, hogy szembeszálljon a csöngetokkel és kopogtatókkal..."