Elejtett példányok

„Volt osöm, rokonom, akit lefejeztek Kolozsvár piacterén, volt drámaíró, aki a Pesti Hírlap szerkesztoségében fobe lotte magát. Orvostanhallgató, aki eltunt Bécsben, volt alkimista, szabadkomuves, vallásalapító, költo (ebbol több is), Petofi barátja (ketten), Brassai Sámuel tanítványa. Voltak mániások, ország-mentok, idealisták, volt, aki Th ököly Imrével bujdosott, volt erdélyi alispán, erdélyi püspök, írók, festok, hosi és egyéb halottak. Orgyilkosok áldozata, tehetségesek, neurotikusok, voltak, akiket bolondokházába zártak, egy konstantinápolyi gyógyszerész, egy pénzhamisító, egy férjgyilkos (de ez nem bizonyíttatott be), gróf, aki lemondott a címérol, báró, aki felszabadította a jobbágyokat és behozta az angol-vécét Angliából. Volt, akit Széchenyi titkára rejtegetett. Volt, aki megorült az ötvenes években, volt, aki eleve orültnek született. Volt, aki megírta az elso magyar thillert, volt, aki ódákat írt, volt, akirol verset írt Arany János. Volt vízbe fúlt, kardélre hányt. Voltak, akikrol semmit sem tudunk és néhány kivétel, akivel nem történt semmi különös.” Róluk és rólam szól ez az írás, mindenesetre megemlékezik egy családról, az én családomról, akik most egy könyvben gyultek össze. Történetüket hetvenhét kép idézi fel szokatlan formába öntött családregényként.