Az urhajó

Barsi (Rodriguez) Ödön 1904-ben született Budapesten. Édesatyja az elso világháborúban halt az orosz harctéren hosi halált. Fia elobb maga is katonának készült, de aztán merész fordulattal a muvészi pályára tért át: elvégezte a Színmuvészeti Akadémiát, ehhez egészen fiatalon megszerezte a rendezoi diplomát, s csakhamar ösztöndíjas tagja lett a Nemzeti Színháznak. Alig töltötte be harmincadik évét, egyszerre nyerte meg a Magyar Rádió jubiláris hangjáték-pályázatán az elso és a második díjat. Ettol fogva a Rádió egyik legkedveltebb és legismertebb rendezoje, akinek hangjátékait mindig páratlan érdeklodéssel kíséri a rádiófelvevok néma, de együttérzo és nagyigényu közönsége.Közben pedig surun jelennek meg novellái, cikkei, bírálatai a különbözo folyóiratokban, amíg egyszerre, mint a vérbeli spanyol „románce” – a kalandregény – leghivatottabb képviseloje toppan a magyar olvasóközönség elé. Már regényalakjai maguk is elárulják a Nagy Kaland megszállottját: Sándor Móric grófról, az „ördöglovasról”, azután Benyovszky Móric grófról, „Madagaszkár királyá”-ról, majd Niccolo Paganinirol, az „ördögtrillás”-ról, s végül Kempelen Farkas „ördöngös sakkautomatájá”-ról ír kalandregényt.Ez a mufaj, amelynek nálunk valaha Jókai Mór volt az elhivatott képviseloje, Barsi (Rodriguez) tolla alatt valóságos reneszánszát éli. Pompás magyar dikciójának aranykeretében buja fantáziájú cselekmények tolonganak.A szerzo ebben a könyvében utópisztikus hangokat üt meg és éppen olyan lebilincselo meseszövéssel tárja az olvasó elé a Mars-bolygó titokzatos világát, mint amilyen mesteri tollal írta meg eddigi fordulatokban gazdag kalandregényeit.