Antigoné

„Sorsdráma. Szörnyu, barbár mese. Véres és szexuális talányok. Elnyomott emlékek és gyermekkori borzalmak fölkeverése. Hirtelen, képtelen, elore tudott és mégis elháríthatatlan katasztrófa. Babona, vallás és matematika különös fonadékú szövete. A sors irracionális gyökereinek ízeit érezzük. Micsoda ellentét forma és tartalom közt! Ilyen vad, osi, nyers, babonás mélyeket éppen csak az emberi tudat és kultúra leglucidasabb muvészete tár föl: annál megrendítobb! A Szophoklész muvészete” – írja Babits Mihály Az európai irodalom történeté-ben.