Százezer eperfa

„Budapesten a Szélkirály!

Értesülésünk szerint tegnap este teljes titokban Magyarországra érkezett Francesco Ventoso, a Meteorológiai Világszervezet, a World Meteorological Organization végrehajtó tanácsának egyik prominens tagja, a világ egyik leghíresebb szél- és zivatarkutatója.

A svájci székhelyu, csaknem kétszáz országot tömöríto szervezet gyakorlatilag a kezdetektol fogva élénk figyelemmel kíséri a Kárpát-medencében zajló idojárási anomáliát. A szervezet többszöri puhatolózása, majd kifejezett kérése ellenére sem kapott meghívást Budapesttol, annak ellenére, hogy az immár egész világot egyre nagyobb mértékben aggasztó szélcsend kiindulópontja és epicentruma tudvalevoleg a magyar fováros.”

Hat ember élete gabalyodik össze a tomboló viharban egy margitszigeti eperfa alatt. Hat magányos emberé, akinek története van, és dolga egymással - bár kérdés, hogy kinek, kivel, micsoda. Mintha csak azért sodorta volna oket egymás útjába a szél meg a véletlen, hogy mindezt kiderítsék.

A minden oldalról heves és felkavaró kideríto manoverek háttere a jelen különös idojárási anomáliától sújtott Magyarországa, és ahogy haladunk elore a történetben, ahogy a vihart felváltó szélcsend rátelepszik nemcsak a tüdokre, de a szívekre is, a háttér lassan elotérbe nyomul, hogy átvegye az irányítást az egyéni sorsok felett:

„egyfajta ébredés ez mégiscsak, de nem álomból, hanem valóságból egy másik valóságba, a fények rögtön megváltoznak, ahogy eláll az eso, skandináv típusúak, ok ezt nem tudják, ezt Orsolya tudná, ha ott lenne velük, akkora a csend, amekkorát soha nem hallottak még, és nemcsak csend ez, üresség is, totális elmúlás, visszavonhatatlan élettelenség, halálos semmi, tébolyító süketség...”

A Portugál világsikeru szerzojének második regénye utópia a jelenbol, minden aktualitáson túlmutató, igazi téttel.