Bolondulásig

Mihez kezd Ön, ha a barátnoje hatvanadik születésnapja egybeesik a barátja harmincadik születésnapjával?

Helytelen-e letagadni a korunkat netes párkeresésnél?

Erkölcstelenség-e fonöztetni, amikor az egyik gyerekünk tetves?

Tényleg twittel a Dalai Láma, vagy az egyik titkára csinálja helyette?

Akkor ma a technika az ötödik elem? Vagy az a fa?

Lefeküdni valakivel két randi és hatheti sms-ezés után ugyanaz, mint férjhez menni két találkozás és hat hónapi levelezés után Jane Austen korában?

Mindezeken és más modern dilemmákon emésztodve csetlik-botlik Bridget Jones a szinglianyaság buktatói között és fedezi fel újra a noiségét abban az életszakaszban, amelyet egyesek képesek az otromba és ósdi „középkorúság” szóval meghatározni.

Igen, Bridzselok, Bridget visszajött – ám ezúttal némi meglepetéssel érkezett: felnott, legalábbis egy kicsit. Most ötvenegy éves, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán megint egyedül van, és két kisgyerekrol is gondoskodnia kell, valamint mellettük is idot szakítani szexi fiatal fiújára.

Utolsó találkozásunk óta Bridget fölfedezte a Twittert (o @JoneseyBJ), lecserélte a chardonnayt koktélra és az önsegélyezo könyveket gyermeknevelési szakirodalomra. Korábbi hebrencs kalandjait ezúttal a mély gyász pillanatai ellenpontozzák, amelyek – merjük kijelenteni? – mintha érzelmi érettségrol árulkodnának, ám továbbra is képes olyan kelekótyaságokra, mint egy balul végzodo botoxoztatás.